Bárkivel beszélgetek arról, hogy mivel foglalkozunk a Szerelmi Bánat Klinikán, az első reakció, néhány kivételtől eltekintve, ez a kérdés:

Van-e értelme visszaszerezni?

( Legtöbben „boldog”párkapcsolatban élők persze, akik, amint szakítanak velük, a szerelmi bánat klinikát hívják, és akkor már nem ezt kérdezik, hanem, hogy hogyan lehet-haha) 

De akkor most megválaszolom előre, mindenkinek: IGEN!!!!

Én ugyanis azt gondolom, ki vagyok én, és ki bármelyikünk, hogy meg tudja mondani, mi jó a másiknak? Mi benne voltunk abban a kapcsolatban, amiről beszélünk, amiről véleményt, ítéletet mondunk? NEM. Pedig csak az tudja, hogy mennyi mélység, mennyi érzelem, és főleg mennyi tartalék volt benne, aki részese volt. Az tudja. vagy sejti, hogy mennyi hiba elkövetése kellett ahhoz, hogy az egyik fél odáig jusson, hogy azt mondja: állj, ez nem megy tovább. Még akkor is, ha a szakításhoz nem nagy dráma. veszekedés, nem durva meg nem értés, megcsalás, árulás vezetett, csak mondjuk megszürkült, elhasználódott a kapcsolat. Tehát az okokat, a miérteket, a még meglévő érzelmi köteléket az az ember ismeri igazán, aki benne volt, így neki van joga kijelenteni, hogy érdemes vagy nem, megéri vagy nem.

És mivel nem arról van szó, hogy vissszaszerzés címén erőszakold rá magad a másikra, semmi rosszat nem teszel azzal, ha azon dolgozol, hogy visszaszerezd. Sőt. Közben nagyon sokat lehet, fejlődni, tanulni, jobb emberré válni,

Sokan azt hozzák fel ilyenkor, hogy oké, de hát mi van annak a jogaival, a szabad döntésével, akit megoróbálnak visszaszerezni. Hiszen ő kijelentette, hogy nem akarja a kapcsolatot.

Na megmondom, mi van: visszaszerezni nem lehet olyat, aki már totál kiábrándult, akiben már egy fikarcnyi érzelem vagy kötődés sincs, akit tényleg, igazán hidegen hagyunk.

Olyan van, hogy valaki kilép egy kapcsolatból, és azt hiszi vagy úgy érzi, hogy már tényleg nem érdekli a másik, és ezt is mondja, abszolút meggyőződve erről, aztán ahogy telik az idő jön a nosztalgia, jönnek az emlékek, jön a hiány, mocorog vmi érzelem, (lehet, hogy csak kicsi, amit az illető elnyom magában, de attól még van). Vagy nagy elánnal új életet, új kapcsolatot kezd, és mikor a nagy lendület elfogy, mondjuk három-négy hét múlva, akkor jut el erre a pontra.

És ugye, abban egyetértünk, hogy ilyenkor abszolút érdemes próbálkozni, hiszen két egymást legalább kicsit szerető emberről beszélünk.

De ki tudja azt megmondani, hogy erről van szó vagy valódi kiábrándulásról?! A szakítás bekövetkeztekor SENKI.   Na kérem szépen, ezért ne osztogassunk kéretlen tanácsokat, hanem hallgassuk meg a szenvedő felet és hagyjuk, hogy ő maga hozza meg a döntést. Ha belekezd a visszaszerzésbe és közben kiderül, hogy végleg vége és értelmetlen,  rá fog jönni, és úgy szállhat ki belőle, hogy megtettem, amit tudtam, ez már nem rajtam múlt. Ha viszont szeretné visszaszerezni az exét, és lebeszélik róla, akkor mindig ott marad benne, a „mi lett volna, ha…” és sose fogja tudni igazán lezárni.