Tudom, azonnal rávágnád: a szerelmet.

Én azt mondom: a szerelmet. IS.

De nem csak azt. És főleg nem azt. Szeretném, hogy elgondolkozz ezen.

Amikor benne vagy egy kapcsolatban, nem teljesen az vagy, aki mindentől függetlenül, önmagadban. Nem is ugyanaz, aki az előző vagy a következő kapcsolatodban. Mindenki mást hoz ki belőled, más dolgokat erősít, gyengít, más energiákat mozgat meg benned. Az, hogy az adott kapcsolatban milyen vagy, csak egy részét határozza meg, hogy valójában milyen vagy, benne van az is, hogy milyen impulzusokat, energiákat kapsz a másiktól, hogyan reagálsz azokra, és milyennek lát a páros téged, mit erősít benned. Így kialakul egy olyan ember, aki te abban a kapcsolatban, azzal a személlyel vagy. Ha elveszíted a másikat, elveszíted azt az embert is, aki ebben a kapcsolatban voltál. Ha tetszett az a felállás, tetszett, amit a másik kihozott belőled, amilyennek látott téged, amit mutatott a tükörben, az nagyon tud hiányozni. Amikor azt mondod, vissza akarom kapni az exem, sokszor ezt (is) vissza akarod kapni.

Furán vagyunk összerakva abból a szempontból, hogy ha kapcsolatban vagyunk, azért, mert valaki ott van velünk, attól értékesebbnek gondoljuk magunkat, mint pl. szakítás után, mikor egyedül vagyunk. És általában másokról is hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha kapcsolatban van, akkor értékesebb, mert valaki mégis elviseli, valaki mégis vele van, vagyis annyira nem lehet rossz. Pedig ugyanaz az ember, ha épp egyedül van, ugyanannyi ujja van, ugyanannyi km-t képes lefutni, ugyanolyan finom ételeket képes készíteni és ugyanúgy tud szeretni akkor is, ha épp egyedülálló, tehát az értékeiből semmit sem veszít, mégis kevesebbnek gondoljuk. A kapcsolatra úgy gondolunk, mint egy fajta garancia arra, hogy értékesek vagyunk magunk és mások szemében, és ezt az értékesség érzést is szeretnénk visszakapni, amikor az exet vissza akarjuk szerezni.

Ugyanez van a szerethetőség érzésével. Ha kapcsolatban vagy, igazoltnak érzed, hogy lehet téged szeretni, ha egyedül vagy, rögtön jönnek e kételyek, hogy vajon lehet-e téged egyáltalán szeretni. Amikor vissza akarod kapni az exed, azt az érzést is vissza akarod kapni, hogy lehet téged szeretni.

Akárhogy is legyen egy kapcsolatnak vége, akit elhagynak, azért is viseli rosszul, mert nem ő döntött. Ha valami olyan történik velünk, amiről nem mi döntünk, az ijesztő, kiszolgáltatott érzés. Hiába, lehet, hogy már százszor gondoltál te is a szakításra, de ha nem te mondtad ki, akkor mégis úgy éled meg, hogy valaki beleavatkozott az életed normál folyásába, ki vagy téve a sors szeszélyeinek, nem tudod befolyásolni az életed.  Ez a kontrollvesztés állapota ijesztő. Ezért, amikor vissza akarod kapni az exed, sokszor a kontrollt is vissza akarod kapni az életed felett. Hogy azt érezd, te döntesz a saját életedről.

Szakítás után csak a veszteséget érezzük. Nehéz ilyenkor arra koncentrálni, egyáltalán észrevenni, hogy bármi jót is hoz az élet a szakítással, ilyenkor csak az jár a fejünkben, hogy mit vesztettünk. Pedig minden kapcsolatban, helyzetben van jó is, rossz is. És azért lássuk be, egy olyan kapcsolatban, aminek vége lesz, bőven akad már a jó dolgok mellett rossz is. Azért is akarjuk visszakapni az exünket, mert a jó dolgokat akarjuk visszakapni a kapcsolatból, a korábbi életünkből.  Pedig a jó dolgokkal jönnek a rosszak is, amik ahogy megjelennek, azonnal visszahúznak minket abba az állapotba, ami korábban volt.

Azért írtam le ezeket, mert érdemes végiggondolnod: mi van a” vissza akarom kapni!”- gondolat mögött valójában. Igen, van, hogy tényleg az exet. De ne félj felismerni, vagy szembenézni azzal, ha nem is az exed akarod visszakapni, hanem a kontrollt az életed felett, a szerethetőség érzését, az értékesség érzését vagy az akkori éned. Ha tudod, mi van benned, akkor könnyebbé teszed a saját életed.